A Jurányi színházteremben bemutatott őrületes színdarab Gogol drámája alapján Keresztes Tamás előadásában tekinthető meg. Ugyan a darabot játszák, már egy ideje és egy díjat is bezsebelt, de azért ha már láttam gondoltam megosztom veletek az apszolút személyes véleményemet az alkotásról.
A rövid kritikám első részét azzal a ténnyel kezdeném, hogy én tizenhat éves létemre láttam a darabot és valószínűleg én voltam a legfiatalabb a nem túl nagy, de mégis barátságosan méretes színházteremben. Szóval én kifejezetten nálam csak idősebbeknek ajánlanám az alkotást ugyanis a mű bár fantasztikusan lett szímpadra víve, de elég nehezen emészthető és feldolgozható.
A darab eleje elég unalmasan, vontatottan és értelmetlenül indul, bár ez mind az elég régen megírt darabnak tudható be. A közepe felé voltak kifejezetten élvezhető részek, majd az előadás vége olyan fantasztikusra és mélyre sikerült, hogy el is felejtettem, hogy az első negyven perc környéként még ki akartam futni a teremből.
Keresztes Tamás játéka több volt mint fantasztikus, minden mozdulata, arcjátéka, mimikája, teljesen elhittem, hogy Ő az őrült. A közönség vagy ötször-hatszor vissza tapsolta, és bár valamit leírtam, de a Keresztes színészi játékára tényleg nincsenek igazán szavak...
Összefoglaló lezárásnak azt mondanám, hogy ezt a darabot látni kell, de nem mindenkinek, és bár az eleje borzasztó csalódás volt a vége fenomenálisra sikeredett, így ha beülsz a színdarabra valószínű te sem fogsz rossz szájízzel távozni.
Ennyi lett volna az én kis rövid vélemyényem az Egy örült naplójáról, remélem hasznosnak találtátok.
Szép napot!!
pár másik cikk, kattincs egy tetszőleges emojira és talán megérted az élet értelmét...: 👧 🏡 👰 🍹 👨
🤵👨 🔋 🍕 👧
Kérlek mond el a véleményedet a cikkről úgy, hogy a három kocka közűl be x-elsz egyet, neked csak egy másodperc, de nekem sokat jelent...
A rövid kritikám első részét azzal a ténnyel kezdeném, hogy én tizenhat éves létemre láttam a darabot és valószínűleg én voltam a legfiatalabb a nem túl nagy, de mégis barátságosan méretes színházteremben. Szóval én kifejezetten nálam csak idősebbeknek ajánlanám az alkotást ugyanis a mű bár fantasztikusan lett szímpadra víve, de elég nehezen emészthető és feldolgozható.
A darab eleje elég unalmasan, vontatottan és értelmetlenül indul, bár ez mind az elég régen megírt darabnak tudható be. A közepe felé voltak kifejezetten élvezhető részek, majd az előadás vége olyan fantasztikusra és mélyre sikerült, hogy el is felejtettem, hogy az első negyven perc környéként még ki akartam futni a teremből.
Keresztes Tamás játéka több volt mint fantasztikus, minden mozdulata, arcjátéka, mimikája, teljesen elhittem, hogy Ő az őrült. A közönség vagy ötször-hatszor vissza tapsolta, és bár valamit leírtam, de a Keresztes színészi játékára tényleg nincsenek igazán szavak...
Összefoglaló lezárásnak azt mondanám, hogy ezt a darabot látni kell, de nem mindenkinek, és bár az eleje borzasztó csalódás volt a vége fenomenálisra sikeredett, így ha beülsz a színdarabra valószínű te sem fogsz rossz szájízzel távozni.
Ennyi lett volna az én kis rövid vélemyényem az Egy örült naplójáról, remélem hasznosnak találtátok.
pár másik cikk, kattincs egy tetszőleges emojira és talán megérted az élet értelmét...: 👧 🏡 👰 🍹 👨
🤵👨 🔋 🍕 👧
Kérlek mond el a véleményedet a cikkről úgy, hogy a három kocka közűl be x-elsz egyet, neked csak egy másodperc, de nekem sokat jelent...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése